2011. október 25., kedd

Életfelfogás: Miért ne? És akkor mi van?

Persze nem minden dologra értem ezt. Csak azokra a dolgokra, amik önmagukban nem szépek, de látszik rajtuk, hogy elég erővel, kitartással, sokkal csodálatosabb dolgokat lehet belőlük kihozni, mint amelyeket sok más dologból, amiket alapból is szépként kapunk meg.

pl. Volt már kiscica, amely alapból meghalt volna, mert nem törődött vele az anyja.

Mi törődtünk vele, és a végén olyan hálás lett, hogy mikor beteg voltam nagyon egy gyomorrontással, és aludtam, odafeküdt mellém, bújt, dorombolt, és aludt velem. Nem tudom miért kell a cicákat szidni, a legtöbb kedves, aranyos állat, törődés kérdése legtöbbször, milyenné vállnak. Persze hogy kérnek enni ha éhesek. Persze hogy sokszor tönkretesznek tárgyakat kíváncsiságból. Mi tán nem ilyenek vagyunk? A cicákat mi tettük tőlünk függővé. Undorító dolog ezután őket emiatt minősíteni.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon hálásak tudnak lenni a kis ravaszok, de nekem speciel a fiúknál elmúlik ez a hála és fogják magukat felnőttként és meglógnak. :\ De mégis imádom a macskákat! :)

    VálaszTörlés
  2. Hát igen. Vannak kandúrok amik sajnos elmennek kalandor életet élni. De sok van, ami csak eljárogat, de visszajön :)

    VálaszTörlés