2011. október 28., péntek

Erdély felé

Most mentünk el Debrecen mellett, elég gyomorszorító érzés volt. Remélem ha tényleg együtt kell lennünk, hamar rájön bármilyen helyzetben is legyen. Kell egy kis idő, de szerintem utána megéri szenvedni egy sort, hogy utána tényleg maximálisan fasza legyen minden. Ahogy megálmodtam. Imádtam vele kijtutósozni, aludni, mindent. A saját hülyeségem miatt dobtam el magamtól minden nagyon jó programot. Harcolok, hogy visszaszerezzem a bizalmát, és rájöjjön, hogy végül is a lelke mélyén tőlem szeretné mégis azokat a dolgokat, amiket eddig a saját hülyeségem miatt nélkülöztem. Bármennyi vért, verítéket kell elvesztenem, bebizonyítom, hogy én is azt akartam amit ő, csak túl béna, és gyáva voltam hogy felnyissam a szemem. Most felnyitotta. Most késő. De a holnap mindig és mindig új reményekkel tölti el az embert, új válaszokat ad majd. Remélem mindkettőnket egymás felé tereli. Nem akarok neki többé ígérgetni, csak megfogni a kezét, és vinni mindenhova. Sosem akarok többé bent poshadni. Beakarom járni vele a világot. Ha egyszer hisz majd nekem, és ő is így akarja majd, akkor senki nem állhat többé közénk. Se más csávó, se az apja, se a távolság, se az idő, se kis mutánska. 

Kicsi cicajáték, leadhatnálak most Debrecenben, de úgy döntöttem még nálam maradsz kicsit. 

Töltelek szeretettel, mert te leszel az én gránátom, ha esetleg kidugná ez a lány a fejét a tankjából. 

Olyan félelmetes, hogy nincs most itt velem, a legnehezebb időkben, de én kergettem bele ebbe a helyzetbe, ezzel most egyedül kell megküzdenem. Istenem, most adj erőt nekem, hogy túléljem ezt a pár napot fizikailag, és mentálisan is. Ha adsz nekem elég erőt, hogy helyrehozhassam bűneim, akkor nem csak érte fogom használni ezt a hatalmat, hanem minden más jó dologért is. Ha megszegem bármelyik fontos ígéretem, akár neked, akár neki, akkor büntess a poklok kénköves poklával. Köszönöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése