Tegnap 3 nap munkáját tettem sírba gyakorlatilag. Még mindig ugyanaz az ember vagyok, maximum fizikailag kicsit erősebb. De a mostani helyzetben nem számít. Ennyit a türelemről. Elvágtam magamtól az önbizalomforrást. Úgy néz ki egy jó darabig nem számíthatok kódos segítségre. Magam vagyok. Ezek után is segít nekem, én meg ezzel hálálom meg.
Most elsétálhatnék, de akkor hova lennének az ígéreteim?
Hálás vagyok neki mindenért, engedem had menjen, de egyszer úgy is elkapom, ha elég gyors leszek. Nem akarom, hogy bármit bánjon, amit tett, vagy tesz értem. Remélem nem hiszi, hogy nem változok. Én csak féltem. Nem fog két nap alatt menni a változás, de minél előbb török ki ebből a hülye személyiségzavarból, annál hamarabb tudok tenni.
Nem úgy viselkedtem mint egy herceg, csak annak mondtam magam. Egy állat voltam. Valami ismeretlen, mutáns fajta. De most tudom, melyik állatokra akarok hasonlítani, és milyen téren.
Nyugodt akarok lenni, mint egy Koala.
Kecses akarok lenni, mint egy Gazella.
Méltóságteljes akarok lenni, mint egy Macska.
Bátor akarok lenni, mint egy Kutya.
Figyelmes akarok lenni, mint egy Sólyom.
Okos akarok lenni, na jó lehetetlent nem ígérek.
Törődni akarok, mint még eddig senki/semmi sosem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése