De: Egyszerűen szeretem. Érzem, és azt is tudom hogy helyesen teszem ezt, bármilyen értelmetlennek látszik ez az egész. Nem értem magam, hogy szerethetem ezek után? Hisz ő lemond rólam. De akkor miért érzem azt hogy szeret? Miért érzem hogy ő is csak harcban van magával, és titkon segítségért kiállt. Egy hősért, aki végre elhozza a megnyugvást, aki bármilyen szar helyzetet megtud változtatni.
Igazából: Elé állhatnék még egyszer. De minek? Hogy legyen még egy jó nap? Hogy még több kavarodás legyen?
Nem.
Igazából: Elé állhatnék még egyszer. De minek? Hogy legyen még egy jó nap? Hogy még több kavarodás legyen?
Nem.
Ha ennyire hasonlítunk minden egyes kis dologban, és tényleg annyira szeret mint én őt, akkor egy kis idő csak a legjobbat fogja kihozni belőle ennyi törődés után. Erőssé kell válnom, annyira, hogy bármilyen kilátástalan helyzetet másodpercek alatt kell megfordítanom. Igen, ez hülye ötlet. Álmodozom.
De...AKKOR MI VAN? Ha meg se próbálom hogy válhatok azzá, amivé mindig szerettem volna?
Kedves Sors, aki elvileg annyi mindent akar nekem mostanában véres úton megtanítani.
Kihívlak egy harcra!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése