A fiú aki farkast kiáltott...

Csak 3 nap telt el. Hihetetlen. Itt, ezek a dolgok közepette legalább 2 hétnek tűnik.
Na lássuk...pofázzunk egy sort estére, mert azt is kell.

Hiányzott eddig belőlem a türelem, higgadtság, talán még most is teljesen hiányzik. De tanulom ezeket az alapvető dolgokat. Bevallom, nehezebb mint gondoltam. Nem megy egyről a kettőre, amikor az alap rossz természeted ellen küzdesz. Sajnos nehéz olyanra hallgatni, aki sokszor megszegte az ígéreteit, legyen az indokoltan/nem indokoltan. Az én hülyeségemnek köszönhető, hogy ez kellett ahhoz hogy rájöjjek. Bűnhődöm(mint a szar), és igyekszem bizonyítani. De...a múlton kár rágódni, ha annyi szép dolog lehetne. Szerintem hallgatni kell a szívünkre, vigyen az bármilyen sötét tájakra is. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne kockáztassunk azért, akit szeretünk. Túl rövid, és bizonytalan minden egyes nap, hogy túl sok időt vesztegessünk a bűnbánáson. Ezért bánom meg a bűneim a saját módszereimmel. Miközben szenvedek azért amit tettem, fejlődésbe igyekszem vinni ezt. Nehezebb, mint ülni és várni a megváltást, de értelmesebb is. Ha csak az időre bízom az egészet, sosem lesz értelme feléleszteni ezt.

Ha az idő a kötszer a sebekre, szeretnék aloe vera lenni mellé.

If she ever wants me, i will open my wings, and fly back from even the bottoms of Hell.

Bőven eleget pofáztam. Belevetem magam az éjszakába. Ma az sem lesz egyszerű. Itt hagyom a PDA-t a facica mellett, csak telefont, vizet, meg kekszet viszek magammal.