Az érzéseid elől nem tudsz menekülni, bármit teszel. Építhetsz akárhány falat közéd és az érzéseid közé, előbb-utóbb átszivárog a legkeményebb betonszarkofágon is.
Az erős érzelmek elpusztíthatóak, de minél ősibbek, és minél jobban az életed részévé váltak, annál nagyobb darabot kell a saját lelkedből is kivágnod, hogy eltűnjenek. De még így sem múlnak el teljesen, és idővel lehet újraépülnek majd. Ha tudod, hogy helyesek az érzelmeid, mégsem vagy képes együtt élni velük, nagyon nagy zavar lehet a szívedben. Rengeteg bánat, harag, gyűlölet. Ezekre legkönnyebb megoldásnak mindig a menekülés tűnik, de az a legrosszabb is egyben. Sajnos ha valaki előled menekül, bármit teszel, előbb magában kell észrevennie hogy nem érdemes futni. Utána persze rajtad is múlik, hogy újra elkezdi e, vagy teljesen belátja hogy mit meg nem tennél azért, hogy ne kelljen soha többé, még csak elsétálnia sem.
Vannak dolgok, amiket a menekülése közben teszel, és úgy tűnik nem érdekli, és semmi értelme, de ha képes belátni, ezek a dolgok miatt könnyebben megnyugszik majd. A ló másik oldalára sem szabad esni, mert ha túl sokat lógunk rajta, még gyorsabban fut majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése