A fiú aki farkast kiáltott...

Csak 3 nap telt el. Hihetetlen. Itt, ezek a dolgok közepette legalább 2 hétnek tűnik.
Na lássuk...pofázzunk egy sort estére, mert azt is kell.

Hiányzott eddig belőlem a türelem, higgadtság, talán még most is teljesen hiányzik. De tanulom ezeket az alapvető dolgokat. Bevallom, nehezebb mint gondoltam. Nem megy egyről a kettőre, amikor az alap rossz természeted ellen küzdesz. Sajnos nehéz olyanra hallgatni, aki sokszor megszegte az ígéreteit, legyen az indokoltan/nem indokoltan. Az én hülyeségemnek köszönhető, hogy ez kellett ahhoz hogy rájöjjek. Bűnhődöm(mint a szar), és igyekszem bizonyítani. De...a múlton kár rágódni, ha annyi szép dolog lehetne. Szerintem hallgatni kell a szívünkre, vigyen az bármilyen sötét tájakra is. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne kockáztassunk azért, akit szeretünk. Túl rövid, és bizonytalan minden egyes nap, hogy túl sok időt vesztegessünk a bűnbánáson. Ezért bánom meg a bűneim a saját módszereimmel. Miközben szenvedek azért amit tettem, fejlődésbe igyekszem vinni ezt. Nehezebb, mint ülni és várni a megváltást, de értelmesebb is. Ha csak az időre bízom az egészet, sosem lesz értelme feléleszteni ezt.

Ha az idő a kötszer a sebekre, szeretnék aloe vera lenni mellé.

If she ever wants me, i will open my wings, and fly back from even the bottoms of Hell.

Bőven eleget pofáztam. Belevetem magam az éjszakába. Ma az sem lesz egyszerű. Itt hagyom a PDA-t a facica mellett, csak telefont, vizet, meg kekszet viszek magammal.

3. Nap: Szürkeség

Tegnap 3 nap munkáját tettem sírba gyakorlatilag. Még mindig ugyanaz az ember vagyok, maximum fizikailag kicsit erősebb. De a mostani helyzetben nem számít. Ennyit a türelemről. Elvágtam magamtól az önbizalomforrást. Úgy néz ki egy jó darabig nem számíthatok kódos segítségre. Magam vagyok. Ezek után is segít nekem, én meg ezzel hálálom meg.

Most elsétálhatnék, de akkor hova lennének az ígéreteim?


Hálás vagyok neki mindenért, engedem had menjen, de egyszer úgy is elkapom, ha elég gyors leszek. Nem akarom, hogy bármit bánjon, amit tett, vagy tesz értem. Remélem nem hiszi, hogy nem változok. Én csak féltem. Nem fog két nap alatt menni a változás, de minél előbb török ki ebből a hülye személyiségzavarból, annál hamarabb tudok tenni.

Nem úgy viselkedtem mint egy herceg, csak annak mondtam magam. Egy állat voltam. Valami ismeretlen, mutáns fajta. De most tudom, melyik állatokra akarok hasonlítani, és milyen téren.

Nyugodt akarok lenni, mint egy Koala.
Kecses akarok lenni, mint egy Gazella.
Méltóságteljes akarok lenni, mint egy Macska.
Bátor akarok lenni, mint egy Kutya.
Figyelmes akarok lenni, mint egy Sólyom.
Okos akarok lenni, na jó lehetetlent nem ígérek.
Törődni akarok, mint még eddig senki/semmi sosem.

GFI

Finally going to sleep. I love that code sheet things anyway. Those things are good willpower drinks even in crisis situations. I am a moron, screwing up everything even worse, but sometimes i have good ideas still.

(this post was written in sleepy english language, sorry :D)

A glance at purgatory

You've heard that song 
Just from the ground 
How long they've been here
You've found the proof 
That was the truth 
Your dady's face is on the way
People look into my face 
I don't care about it 
You've found out 
How you were born
They scare me

Disguise is not a word on my page 
And I must be stronger than day before 

It's time for me
My sword and flame protect you 
Just you can see the fire 
We're flying in the sky
No one blames you, no ! 
Forget your self abuse
Now we have grown and fast
Another chance to graspe the earth

My feelings in music...

I come here to find answers, but maybe i just got more questions.

2. Nap: Mocsok

7 órát aludtam, és nemsoká folytatódik ez az egész pokol. Borzalmasan hiányzik. Tudom, hogy neki most könnyebb, és gondtalanabb nélkülem, de legalább azt tudnám, vár e rám titkon valahol. Bár tudathatnám vele valahogy, menyire komolyan gondolom az egészet, hogy nem hagyom cserben. Olyan ember akarok lenni, akiért érdemes erőlködni, felszólalni, bátornak lenni. 

Z.a.s.t.f.y. TTTMI, YWI

Türelmes leszek. Beleugrok a forgószélbe, és óvatosan lendítem magam a helyes irányokba. Ha nem esik ki belőle, akkor elvezet majd hozzá.

:D

Szeretlek érintőképernyős billentyűzet =) -.-

1. Nap: Sár

Itt vagyok. Még el sem kezdtem semmit, már kedvem nincs az egészhez. Akaraterőre lenne szükségem, de azt most várhatok a világtól. Ez most ilyen lesz. Félek, hiányolok, aggódom. De ha most feladom, két ember vágyait teszem vele végleg tönkre.

ThatMan megszeretné nekem tanítani, hogy spontán, időlimites helyzetekben is hidegvérű maradjak, koncentráljak. Ez a legnagyobb bajom, gyorsan kiakadok bármi történik. Egy helyben vagyok, nem teszek semmit fizikailag, de az agyam egyfolytában túlpörög. Ebből következik hogy türelmetlen vagyok, két nap alatt szeretném megváltani a világot. A türelmi teszt az egész tréningen végigkísér majd. Ez egy fogadalom, amit ha megszegek, az egész tréningnek rögtön vége.

Nagy dolgokról pofázok, de mégis milyen törékeny vagyok. 

Erdély felé

Most mentünk el Debrecen mellett, elég gyomorszorító érzés volt. Remélem ha tényleg együtt kell lennünk, hamar rájön bármilyen helyzetben is legyen. Kell egy kis idő, de szerintem utána megéri szenvedni egy sort, hogy utána tényleg maximálisan fasza legyen minden. Ahogy megálmodtam. Imádtam vele kijtutósozni, aludni, mindent. A saját hülyeségem miatt dobtam el magamtól minden nagyon jó programot. Harcolok, hogy visszaszerezzem a bizalmát, és rájöjjön, hogy végül is a lelke mélyén tőlem szeretné mégis azokat a dolgokat, amiket eddig a saját hülyeségem miatt nélkülöztem. Bármennyi vért, verítéket kell elvesztenem, bebizonyítom, hogy én is azt akartam amit ő, csak túl béna, és gyáva voltam hogy felnyissam a szemem. Most felnyitotta. Most késő. De a holnap mindig és mindig új reményekkel tölti el az embert, új válaszokat ad majd. Remélem mindkettőnket egymás felé tereli. Nem akarok neki többé ígérgetni, csak megfogni a kezét, és vinni mindenhova. Sosem akarok többé bent poshadni. Beakarom járni vele a világot. Ha egyszer hisz majd nekem, és ő is így akarja majd, akkor senki nem állhat többé közénk. Se más csávó, se az apja, se a távolság, se az idő, se kis mutánska. 

Kicsi cicajáték, leadhatnálak most Debrecenben, de úgy döntöttem még nálam maradsz kicsit. 

Töltelek szeretettel, mert te leszel az én gránátom, ha esetleg kidugná ez a lány a fejét a tankjából. 

Olyan félelmetes, hogy nincs most itt velem, a legnehezebb időkben, de én kergettem bele ebbe a helyzetbe, ezzel most egyedül kell megküzdenem. Istenem, most adj erőt nekem, hogy túléljem ezt a pár napot fizikailag, és mentálisan is. Ha adsz nekem elég erőt, hogy helyrehozhassam bűneim, akkor nem csak érte fogom használni ezt a hatalmat, hanem minden más jó dologért is. Ha megszegem bármelyik fontos ígéretem, akár neked, akár neki, akkor büntess a poklok kénköves poklával. Köszönöm.

PDA

PDA-ról kicsit nehezebb lesz szerkeszteni, de mindent megteszek, hogy ugyanolyan minőségi szintet tudjak fenntartani addig is. Korlátozott internet van rajta, úgy hogy legtöbbször csak erre fogom használni azt.

Mit kéne tennem: Elfelejteni, bármekkora fájdalommal jár, el kéne felejtenem. 

De: Egyszerűen szeretem. Érzem, és azt is tudom hogy helyesen teszem ezt, bármilyen értelmetlennek látszik ez az egész. Nem értem magam, hogy szerethetem ezek után? Hisz ő lemond rólam. De akkor miért érzem azt hogy szeret? Miért érzem hogy ő is csak harcban van magával, és titkon segítségért kiállt. Egy hősért, aki végre elhozza a megnyugvást, aki bármilyen szar helyzetet megtud változtatni.
Igazából: Elé állhatnék még egyszer. De minek? Hogy legyen még egy jó nap? Hogy még több kavarodás legyen?

Nem.

Ha ennyire hasonlítunk minden egyes kis dologban, és tényleg annyira szeret mint én őt, akkor egy kis idő csak a legjobbat fogja kihozni belőle ennyi törődés után. Erőssé kell válnom, annyira, hogy bármilyen kilátástalan helyzetet másodpercek alatt kell megfordítanom. Igen, ez hülye ötlet. Álmodozom.

De...AKKOR MI VAN? Ha meg se próbálom hogy válhatok azzá, amivé mindig szerettem volna?

Kedves Sors, aki elvileg annyi mindent akar nekem mostanában véres úton megtanítani. 

Kihívlak egy harcra!!!

Erdélyi Krónikák

Transylvania

Számomra a genetikai otthon, menedék, a világ közepe. Itt kezdődött minden az ilyen idiótákkal mint én, és itt is fogja elérni valódi célját az egész. Számomra ez a vidék jelenti a válaszokat minden gondomra, minden kérdésemre. Bármerre sodort a világ, mindig itt találtam valós megnyugvást. Az itteni embereknek hatalmas önbizalmuk van, egyszerű, mégis megrendíthetetlen személyiségük, céljaik, és hatalmas fizikai erejük, amit gyerekkoruk óta beléjük nevelnek. Legyen szó faluról, vagy nagyvárosról, a legtöbb ott élő ember fizikailag hatalmas távolságokat, magasságot, mélységeket bír végigtúrázni fáradtság nélkül, akár napi szinten is. Lelkileg sokjuk törhetetlen,  keményen viseli az ilyen fajta akadályokat, már túlságosan is kőszikla szinten.

Én kint születtem Magyarországon, itt inkább a lelki dolgokra mennek rá az emberek. Azt hittem magamról, hogy különleges keverék vagyok, mert bennem van a magyarok lelki érzékenysége, de az erdélyiek strapabírósága, és kimeríthetetlen önbizalma, élni akarása. Rengeteg időt töltöttem ott, de sosem tanultam az ottaniaktól, tudat alatt elutasítottam minden ilyesmit, ezért a keverék mivoltom inkább negatív irányt adott az életemnek. Borzalmasan megvagyok törve, de most el kell mennem, és kiharcolnom magamnak egy gyorstalpalót az ottani tulajdonságokból, amire alapozhatom a későbbi önmagam. 

Erdély, a családunk, én hatalmas titkokkal vagyunk tele. Olyan titkokkal, amiket az ember normális gondolkodással, ép érvekkel inkább lelakatolva hagy. De a kíváncsiság, a kétségbeesettség elvezet ezekhez a titkokhoz. Talán így kell lennie. Fel kell bolygatnom azt, amin millió tiltás van.

Már egyszer eljátszottam ezt, de akkor semmit nem tettem kb. csak vártam. Hát tényleg 100%-ban kilátástalan helyzet kell ahhoz, hogy beteljesítsem a sorsom?

Hatalmasat kockáztatok ezzel, hogy beengedem ezeket a dolgokat az életembe. Mégha ez lesz a vesztem is, nem szeretnék úgy élni, hogy nem ismerem önmagam. Legyek örökös királyfi, egy másik bolygóról, vagy egy pszichopata elmebeteg, nem tarthatom örökké magamban elnyomva az igazságot. Az hogy mit kezdek majd azzal, csak az akaraterőmtől függ, és attól, menyire vagyok képes értékelni azt a rengeteg szeretetet, amit így is az idők során kaptam. Most legyen nagy a szám.............................

Dante pokla=Őszi szünet?

Még sosem volt ilyen, hogy egy szünetet nem hogy nem vártam volna, hanem azért imádkoztam hogy maradjon el. De megint csak a gyávaság beszél belőlem. Itt van előttem az igazság hajnala. Itt az idő, hogy véget vessek az önmarcangolásnak, a sajnáltatásnak. Az életemet is kockáztatnom kell, ha szükség van rá. Össze kell raknom, a múltam darabkáit. Egy mozaik, egy puzzle, melynek 700000000000000 db-ja van.

Okkal lettem amnéziás, de azzal hogy nem emlékszem, még a trauma ugyanúgy az életem része maradt, és nagyban befolyásolt engem. Tartozom az igazsággal magamnak. Bármilyen borzalmas, szörnyű, bármit is hoz majd ki belőlem, talpon kell maradnom. Ha változni akarok, és olyan emberré válni, mint amit Ő mindig is látott bennem, és én látni akartam magamban, akkor először meg kell küzdenem a múltammal. Ha elég erős vagyok ehhez, akkor semmi sem állhat az utamba, de ha emiatt elbukok, akkor csak egy korcs voltam mindig is, és meg is érdemlem.

Tragédia...

Ma 18:35 perckor életét vesztette az egyik fontos barátom, aki nagyon rég gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Reméljük most már nem szenved, egy jobb helyen van. Ettől függetlenül undorító, és gusztustalan, hogy a lelkileg ennyire egyedi, és csodálatos embereket elviszi a betegség. Köszönet neki a baráti szeretetéért, és sajnálom hogy nem tölthettem vele több időt, és hogy nem tudtam segíteni rajta. Még ágyhoz kötve is egy pezsgő, életvidám lány volt. Legyen most ige a szeretete, a kitartása, legyen tanulság a világnak, hogy nem tudhatjuk mennyi időnk van, szeressük egymást, és soha semmit ne adjunk fel, bármennyire kilátástalan is.

Nyugodj békében édes kicsi szívem
Kovács Klaudia (1991-2011)

Hajsza...

Az érzéseid elől nem tudsz menekülni, bármit teszel. Építhetsz akárhány falat közéd és az érzéseid közé, előbb-utóbb átszivárog a legkeményebb betonszarkofágon is. 

Az erős érzelmek elpusztíthatóak, de minél ősibbek, és minél jobban az életed részévé váltak, annál nagyobb darabot kell a saját lelkedből is kivágnod, hogy eltűnjenek. De még így sem múlnak el teljesen, és idővel lehet újraépülnek majd. Ha tudod, hogy helyesek az érzelmeid, mégsem vagy képes együtt élni velük, nagyon nagy zavar lehet a szívedben. Rengeteg bánat, harag, gyűlölet. Ezekre legkönnyebb megoldásnak mindig a menekülés tűnik, de az a legrosszabb is egyben. Sajnos ha valaki előled menekül, bármit teszel, előbb magában kell észrevennie hogy nem érdemes futni. Utána persze rajtad is múlik, hogy újra elkezdi e, vagy teljesen belátja hogy mit meg nem tennél azért, hogy ne kelljen soha többé, még csak elsétálnia sem.

Vannak dolgok, amiket a menekülése közben teszel, és úgy tűnik nem érdekli, és semmi értelme, de ha képes belátni, ezek a dolgok miatt könnyebben megnyugszik majd. A ló másik oldalára sem szabad esni, mert ha túl sokat lógunk rajta, még gyorsabban fut majd.

Életfelfogás: Miért ne? És akkor mi van?

Persze nem minden dologra értem ezt. Csak azokra a dolgokra, amik önmagukban nem szépek, de látszik rajtuk, hogy elég erővel, kitartással, sokkal csodálatosabb dolgokat lehet belőlük kihozni, mint amelyeket sok más dologból, amiket alapból is szépként kapunk meg.

pl. Volt már kiscica, amely alapból meghalt volna, mert nem törődött vele az anyja.

Mi törődtünk vele, és a végén olyan hálás lett, hogy mikor beteg voltam nagyon egy gyomorrontással, és aludtam, odafeküdt mellém, bújt, dorombolt, és aludt velem. Nem tudom miért kell a cicákat szidni, a legtöbb kedves, aranyos állat, törődés kérdése legtöbbször, milyenné vállnak. Persze hogy kérnek enni ha éhesek. Persze hogy sokszor tönkretesznek tárgyakat kíváncsiságból. Mi tán nem ilyenek vagyunk? A cicákat mi tettük tőlünk függővé. Undorító dolog ezután őket emiatt minősíteni.

Be nem tartott ígéretek földje.

Új menüpontot nyitottam :D Check! :D

...Mad World...

FÉRFI-NŐ 

A világ legeslegnagyobb ellentéte, mely még durvábban ellentét mint a mágnes. 

Egy ember sosem érzi azt hogy menyire törődnek is vele (legyen ez valójában tényleg akármekkora szar) míg egyszer csak meg nem szűnik ez a törődés. Hibázunk, hibázunk, hibázunk, mindannyian. Van aki jobban, van aki kevésbé, van aki kitudja magától javítani ezeket, van akinek sokk kell ahhoz hogy így tegyen. Nekem az kellett. 

Sokk miatti változás:
+ : Tényleg nagyon hirtelen változás
-  :  Sajna az esetek legtöbbjében már nem sok értelme van az adott dolog miatt változni.

Egy biztos, sosem tudhatjuk mit hoz a holnap, de ha javítgatunk, cselekszünk ahelyett hogy tétlenkednénk, bármit is hoz, emeltebb fővel tudjuk átélni azt. 

Változok?...

Nagyon rég nem írtam ide. Új ígéretet tettem múlt pénteken, amit sikerült is betartanom. Bevallom, még magam sem gondoltam volna hogy így lesz. Eddig míg minden "rendben" volt, nem voltam képes alapvető kis ígéreteket vagy dolgokat sem betartani/csinálni, és most amikor "semmi" értelme nincs az egésznek, majd biztos befogom tartani...

Ígéret: Jövő pénteken lemegyek hozzád...

Taszított, veszekedés volt, de látszott rajta hogy legalább kíváncsi arra, hogy megtenném e ezt érte, és tudtam hogy azért szeretné is, csak ugye ezek után nem hiszi el. Pénteken úgy indultam el, hogy nincs visszaút, elkezdtem, most már befejezem bármi lesz. Nem sok reménnyel mentem oda, de tiszta szívvel. Vettem neki rózsát, és meg sem álltam Debrecenig. Mikor megláttam, tudtam hogy nem lesz jó vége. Átadtam a rózsát, adtam neki egy csókot, és a hirtelen megfogalmazott monológjaimat elkezdtem darálni sírva. Látszott rajta menyire ki van készülve, menyire nem akarja most ezt. Elmehettem volna, de nem hagytam. megszorítottam a vállát és csak néztem. 

Ő: Most itt fogunk állni, és egymás szemébe nézni?
Én: Nem...

Odanyomtam a falhoz és lesmároltam. Vonakodva, de visszasmárolt. Megkértem rá hogy sétáljunk. Nem is beszéltünk szinte semmi értelmesről, míg nem leültünk egy padon a játszótéren. Láttam hogy fázott, és megkérdeztem...

Én: Átöleled azt az embert, akitől "soha a büdös életbe" nem akarsz többé semmit, vagy megfagysz?
Ő:  Inkább megfagyok, nem fogsz visszaszerezni. 

Ezután hozzám bújt. Megkértem rá, hogyha tényleg úgy érzi most, hogy nem akar többé semmit, akkor legalább legyen ez egy szép nap, engedje ki magából amit nem mer. Smároltunk egy csomót, aztán elkezdtünk  egymással kötekedni. Megértettem közben, hogy azért mondja ezeket a dolgokat, mert tényleg borzalmasan kivan, és közben kijött az igazság is belőle, egyre jobban. 

Egyre több igazság jött ki, aztán azt mondta:

Ő: Nem szabadott volna ma eljönnöm, nagy hiba volt.
Én: Igen, az volt. De tudod, szeretek hibázni. Megtörtént sok minden, az egésznek semmi értelme, de....MIÉRT NE?

Smároltunk...

Elindultunk az állomásra, mert hozzájuk most nem mehettem, mert apja kiherélt volna. Megnéztük a vonatot, és nem tudtuk eldönteni, melyik mikor hogyan. Azért élveztem, hogy ott maradok még egy kicsit vele, és láttam hogy ő is.

Aztán elindultunk hozzá, hogy hozzon ki kesztyűt, stb-t. Végül félúton rájöttünk hogy akkor nem érem el ezt a vonatot, és nem lesz csatlakozásom, és 2-re érek haza éjjel.

Én: Viccesek vagyunk, ahogy kötekszünk, oltjuk egymást, mégsem tudunk egymástól 2 cm-re menni egyik testrészünkkel sem. Felkéne ezt venni videóra, hogyha egyszer minden ok lesz, nevethessünk ezen, milyen aranyos.
Ő: Ne azt neee! 3 év alatt, nem volt soha ilyen vicces napom. Főleg mert ez történt, több megyére vagy tőlem alapból, mégis itt vagy most mellettem Debrecenben. 

*ölelés*

Ő: -Már nem bánom hogy eljöttem. Tudod, hogy mikor mondok igazat neked. *lesmárol*

Én: -Ezt most miért?
Ő: -Miért ne? 

Elbúcsúztunk, hosszasan smároltunk, mondtam neki hogy tudja hogy ez nem csak egy fellángolás, ez bizonyíték arra hogy törődök vele, hogy lesz ennek értelme. Elengedtem, de ő újra átölelt, és őrülten lesmárolt. Nagy nehezen elengedtem a kezét, és elindultunk. Visszanéztünk egymásra vagy 10-szer. 

Tudom, hogy nem akarta hogy lekéssem a vonatom, és utána nagyon nehéz lett volna megoldani a további napszakaszt, de titkon vártam, hogy egyszer csak utánam fut, és láttam rajta hogy ezt tenné, és tőlem is ezt várja akkor is, ha most nagy zűr lenne belőle. De nem kevertem tovább a bajt. Miután nem láttuk már egymást, felhívott, hogy a virághoz elveszett az a kis vizes kupak, de tudom hogy csak hallani akarta a hangom, és hogy még egyszer azt mondom...

...szeretlek...

Boldogan ültem fel a vonatra, fáradtan, kissé kivert kutyaként, de nem vesztesként. Tudtam hogy ez még nem lesz elég ahhoz hogy ne mondjon több hülyeségeket, hogy önként, dacolva, egy nap alatt visszajöjjön hozzám. De tudom hogy megmutattam menyire szeretem, hogy mit akarok adni neki minden áldott nap mostantól, és hogy igaz volt minden eddig is. Megnyugodtam, hogy nem fog semmi hülyeséget csinálni, és hiszek a helyes döntéshozatalában.

Mikor már buszon ültem, felhívott, hogy hazaértem-e, hogy vagyok stb. A telefonba már kicsit visszafogottabb volt, de azért jól esett a hívás. Tudtam hogy most visszatér a semleges állapot, de azt is hogy ezután ha rájön menyire hiányzik neki a szerelmem, és hogy szívesen lenne velem, vissza fog jönni, mert tudja hogy milyen leszek hozzá, és hogy tényleg felnyílt a szemem, milyennek kell lennem. Azért hogy végül helyesen döntsön, és hogy elhiggyem magamról hogy változom, képes vagyok erre, nem volt felesleges ez a pénteki nap :) 

Most már ha tényleg bekövetkezik a legrosszabb, és mással lesz, lesz valós dolog amihez viszonyíthat. De ha nem jön rá, akkor sajnos nekem is rá kell jönnöm, hogy nem ő volt az igazi. Remélem a sors nem helytelen színjátékot játszik velem, és vele. Ennyit mára....:D

Lista...

Készítek egy listát egy külön menübe, amelyben a zavaró hibáimat írom le, főleg kapcsolat téren. Már a fejemben készül, és hihetetlen hogy ennyire hosszú. Persze lehet hogy van közte olyan, amit most csak emiatt az időszak miatt érzek durvának, de azért biztosan lesz jó pár ami tényleg elég problémás lehet a másik szemszögéből.

Azok a bizonyos pillangók...

Még 2 hete barátnőm megkérdezte tőlem, hogy érzem e a pillangókat a gyomromban. Mert elvileg a szerelmesek érzik azt. Azt válaszoltam nem, és ő mondta hogy ő se. Mondtam hogy ahhoz hogy szeresselek, nem kell ilyesmit éreznem. Rádöbbentem, hogy is van valójában ez a dolog. Ezek a pillangók valósak. Ha szerelmes vagy, beléd költöznek, és repkednek benned. De ahogy megszokod a szerelmed, utána csak néha repülnek vadul a hasd falához csapódva. Szóval lehet azt hinni hogy a pillangók nincsenek ott, de amikor elveszted a szerelmet, rájössz, hogy valójában mit is jelent az, ha már tényleg nincsenek ott. Elmentek, elszálltak, mert szinte minden nap csak száraz kenyérrel, és vízzel etettem őket. Remélem a hálóm erős lesz, hogy újra elkaphassam őket, és szívesen segítenek az elkapásukban is. Ha újra enyémek lehetnek azok a pillangók, olyan svédasztalt rendezek nekik minden nap, hogy éjjel sem fogy el az energiájuk a vad repkedéshez...

Egy "hercegnő" naplója...

19 éves srác vagyok. Nagyon nehéz, traumatikus múlttal rendelkezem. 15 éves koromban viszont megismertem egy lányt, aki boldoggá tett mindennél jobban. Anyás fiú vagyok, nevelőapám és anyám nincsenek együtt, nevelőapám rokkantnyugdíjas. Szeret engem, de igazi férfias dolgokra nem tudott soha megtanítani, hogy küzdenem kell a céljaimért, hogy mit kell megadni egy lánynak, és a legfontosabb, hogy a szavak helyett a tettek dominálnak egy férfinál, és ha már ígérgetünk, azt be is kell tartani, legyen szó bármiről. Anyám ugye beakarta pótolni ezt a hiányosságot, ezért elvoltam kényeztetve. Így lett az hogy sosem tettem semmiért, csak dumáltam, dumáltam, dumáltam, és vártam a sült galambot a számba. Mégis lett egy barátnőm, aki elviselte minden hiányosságom, hibám, és szeretett tiszta szívéből. Nem szálltam le soha a magas lóról, valószínűleg tudat alatt úgy éreztem hogy: van egy barátnőm, szeret, és ezért nem kell semmit tennem azért hogy így maradjon. Borzalmas társ vagyok, főleg hogy egyszer spontán egy hatalmas bűnt követtem el, megcsaltam őt. Magam sem tudom hogyan történt, bizonyára közrejátszott az arroganciám, az értelmetlen hideg érzelmeim, és a saját tehetetlenségem bánata. Ezek után is képes volt megbocsájtani nekem. Ígérgettem továbbra is, és szintén nem tartottam be őket, kivéve immáron a hűségi fogadalmat. De nem tettem semmit hogy jobban érezze magát a kapcsolatban, amikor paranoiás volt érthető módon, még veszekedtem is vele. Továbbra is ültem a magas lovon, könnyelműen kezeltem bűneim, és ezért tudtomon kívül a kapcsolat szép lassan zátonyra futott, hogy ignoranciámmal csak akkor vegyem észre sokkszerűen hogy mekkora gáz van, mikor kimondta hogy ugyanezt megtette velem, és hogy ezek után nem érdemes folytatni. Ez pontosan 4 napja történt, de nem sok reményem maradt. Mindig olyan népszerűnek, élettel telinek hittem magam, de ez miatta volt. Ahogy elvesztettem, úgy tűntek el belőlem ezek a dolgok. Jelenleg nem képes folytatni, de hiszek abban, hogyha még mással is lesz, ezt a 3 évnyi szeretetet nem lesz képes elfelejteni, és végül visszakerülünk egymáshoz. Jelenleg beszélnem nincs értelme, mert csak rosszabbá teszi a dolgokat. Rengeteg jelet adott rá hogy ő eddig megtett mindent értem, most cselekvésben rajtam a sor.

A tettek mezejére kell lépni: Bármennyire is hiányzik, és tudom hogy én is neki, nem szabad ráírnom, felhívnom. Megmondtam neki hogy így lesz a legjobb, és egyetértett. Látszott hogy ő se szeretné egyáltalán így, de ez a helyes most. Nincs is nehezebb dolog annál, hogy tehetetlenül várok, hogy nem beszélhetek vele, hogy nem tudom jelenleg más dologgal elfoglalni magam. De muszáj lesz. Itt kezdődik életem eddigi legnehezebb fejezete, ami másoknál egyszerű, az nekem még újszerű dolog: CSELEKVÉS. Nekem ez olyan mint egy bennszülöttet megtanítani másnak angolul...