Az a baj velem, hogy engem könnyen félre lehet érteni. 1 napja újra együtt vagyunk, de még lassítunk picit. Jön a szalagavatómra, ami jövő hétvégén lesz. Csodás hétvége lesz, mint az övén lévő. Még csinálunk egy napos randikat, és még óvatosak leszünk. Ezeket én is szeretném, mert ezek hiányoztak a kapcsolatunk elejéről. Ideje bepótolni ezeket is, és sok más dolgot.
Ezek után nem akarjuk elszúrni.
Ugye még új, és szokatlan neki az egész, ezért nem akarja hogy túl gyorsak legyünk. Vissza kell szokni, és még fel kell törölni a maradék "koszt."
Remélem tudja hogy változom, vannak hibáim, van mikor fennakadok dolgokon, de ez legyen a legrosszabb bajom. Elfogom tüntetni teljesen, mert magamnak és neki is csak rosszat okozok vele.
Nagyon jól tudom mit akar, hiszek neki, és épp ezért készült ez a blog. Akkor is hittem bennünk, amikor ezek a szörnyű dolgok voltak. Tudtam hogy engem szeret, hogy hagyhattam volna cserben.
Bennem van a félelem tudat alatt, de hát ilyenkor kiben ne lenne benne. De ez ahogy megszilárdul a kapcsolat, elfog tűnni, és viszi magával a maradék fost is.
Bevallom, én nem örülök a lassítás dolognak, de nagyon jól tudom hogy szükség van rá.
Ugye ő szakított, jó okkal, és utána ő úgy intézte az életét egy darabig hogy próbált kizárni belőle.
Evvel ellentétben én végig mentem utána, szóval ezért van hogy ő jobban elszokott tőlem, és furcsább neki újra együtt lenni velem, mint nekem vele.
Nehéz, de jobb mint leszarni egymást, és boldogtalannak lenni. Szükségünk van egymásra, képesek vagyunk egymást boldoggá tenni úgy igazán.
Így akarja, így akarom, most már semmi nem állhat az utunkba.
Egy csodás szalagavatót akarok vele, utána egy mikulásnapot, utána egy rohadt jó karácsonyt, téli szünetet. Az évet úgy akarom lezárni, hogy csak öleljen magához, és azt mondja:
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése