A szerelem az a fajta könyv, amiben nem lehet előre lapozni, átugorni az unalmas, vagy rossz részeket.
Van mikor olyan borzalmas részek vannak a könyvben, hogy az egésztől elmegy a kedvünk, letesszük, és becsukjuk.
Két eset létezik, amikor eljutunk oda, hogy becsukjuk a könyvet.
1. Végleg becsukjuk erőből. Eltesszük a padlás mélyére, had porosodjon.
2. Amikor könyvjelzőt teszünk bele, felrakjuk a polcunk legékesebb részére, és minden nap ránézünk, aztán végül ha megjött hozzá a kedvünk és erőnk, elővesszük ott ahol tartottunk, hogy új szemmel olvassunk át a rossz részeken. Ekkor észrevesszük, hogy már nem is olyan sok oldal van tele ezekkel.
 |
| Cats will lead the way. |
A könyv időközben újraírja néhány fejezetének mondanivalóját, ha nem feledkezünk meg róla teljesen.
Ha hinni akarsz valakiben, akiről tudod hogy szeret, öleld át erősen a könyvet, szorítsd a mellkasodhoz, és nyomj rá egy csókot. Ez egy olyan érzelem, amit bármilyen távolságról, bármilyen állapotból meg fog érezni a másik, ha igazán szeret.
Ha erőt ad két ember a könyvnek, akkor lassan már magát fogja írni, és olyan dolgokat ír bele, amiket álmunkban sem gondoltunk volna. Az igazi tanulsága a könyvnek, csak akkor jelenik meg, akkor látható emberi szem számára, ha mindkét ember ugyanarra keresi a választ benne.
Szerelmünk könyve kézzel íródik. Nincs benne radír, sem pedig hibajavító.
Nincs is rá szükség...
Vannak dolgok, melyek a korábbi fejezetekben vannak, de csak a későbbiekben kerülnek más megvilágításba.
Ha hiszünk benne, szépen végződik a történet. Persze nem elég hinni, tenni is kell.
Meg kell ragadni a tollat, ceruzát a legsötétebb óráinkban is, és vésni a szívünk szavát.
Hisz, lehet hogy ez a könyv nem fogható meg kézzel, nincs szép borítója, sőt még nyomtatott illata sem, de helyette több millió dolgot ad, amit ilyen téren az igazi könyvek sosem nyújthatnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése